A kristály szó  a görögöknél a jeget jelentette, ami egyben a kvarc színtelen, víztiszta változatát, a hegyikristályt is jelölte.
A kristálytan az anyag kristályos állapotát vizsgálja. A kristályok belsõ rendezett szerkezete kémiai építõkövekbõl: atomokból, ionokból, molekulákból áll. Ezeknek jól meghatározott térbeli elrendezõdését nevezzük kristályrácsnak. A kristályos állapot a szilárd testek jellemzõje. A Föld szilárd kérgén keresztül a fémeken és ötvözeteken át, a szerves és szervetlen vegyületek nagy része, sõt a csontváz és a fogak is kristályokból állnak.
A kristályokra jellemzõ a szimmetria, ez külsõ jegyekbõl is látszódhat, ugyanis kedvezõ körülmények esetén, ha a növekedéséhez szükséges tér adott, akkor sík lapokkal határolt.