Tulajdonságaik változók, de általában élénk színûek és jól kristályosodnak. Ezen ásványokban a foszfát ion ( PO4 ^3- ) a közös. Ez a többi összetett ionhoz képest viszonylag nagy térigényû, ezért a legtartósabb vegyületei ugyancsak nagyobb méretû kationok ( Ca ²⁺ , Ce^3+,4+, Y ^2+,3+ ) semlegesítésével jönnek létre. A kisebb méretû kationok ( Al ³⁺, Fe ^2+,3+, Co ²⁺, Ni ^2+,3+, Mg ²⁺ ) vízmolekulákkal körülvett és ezzel térigényében megnövekedett hidratált kationokként épülnek a kristályrácsba, az anionok közé.

Bár néhány száz foszfátásványt ismerünk, ezek nem gyakoriak. Viszont foszforvegyületbõl nagyon sok van a természetben. Az ásványok a kiindulópontjai a foszfor bonyolult körforgásának: a talajba kerülve elbomlanak, a foszfor beépül a növényekbe, és ezeken keresztül az állatok szilárd külsõ- és belsõ vázelemeibe, a csontokba. Az élõlények életmûködése és pusztulása során nagy tömegû, gazdaságilag is jelentõs foszfortartalmú üledék ( guanó ) keletkezhet.