Ideális és reális kristályok     A kristályrácsok elmélete tökéletes, azaz ideális kristályokat vesz alapul, és ezekbõl vezeti le a lehetséges osztályokat és tércsoportokat. Azonban a valódi vagy reális kristályok különbözõ eltéreseket mutatnak az ideális ráccsal szemben, ezeket kristályhibáknak vagy rácshibáknak nevezzük.
    A rácshibának több fajtája van. Lehetséges például, hogy a rács atomjai vagy ionjai között idegen elem van, azaz a kristály nem tökéletesen tiszta. Kiderült, hogy ez jelentõsen befolyásolja az anyag tulajdonságait. Az ún. öt-kilences ( 99,999% ) tisztaságú anyag ipari célokra már majdnem mindig elegendõ. Speciális esetben még ennél is jóval nagyobb tisztaságra van szükség. Például tranzisztotok céljára olyan germániumot állítanak elõ, amely csak 99,999999% idegen atomot tartalmaz, és ezt a rendkívül tiszta germániumot azután szándékosan szennyezik igen kevés, különleges idegen anyaggal.
    Vizsgálatok alapján az is kiderült, hogy a rácsból egyes atomok hiányozhatnak. A FeS összegképletû vegyület sztöchiometrikusan pontos összetétellel alig állítható elõ, a vasatomok egy kis része mindig hiányzik. Itt tehát hiányhelyekkel, avagy lyukakkal van dolgunk.
    Mindezek a kutatások kiderítették azt is, hogy a kristályhibák a legnagyobb jelentõségûek az anyag bizonyos tulajdonságainak kialakulásában, mint például a szilárdság, a kristálynövekedés, az elektromos vezetõképesség. Így egészen új tudományág alakult ki, amit ma szilárd testek fizikájának neveznek.

---

Vissza a kristálykémia kezdõlapjára Következõ lap Vissza az elsõ laphoz