Az oldatokból kivált kristályok tisztábbak, mint az oldat; a kristályosodás során tisztulás állhat be, mert a kristályrácsba idegen anyagok  általában nem illenek bele. Létrejöhetnek ugyan zárványok, melyek a rácsba iktatott idegen testek, azonban kellõ óvatossággal többnyire elkerülhetõk.
    Vannak azonban olyan anyagok, amelyek keverékének oldatából kivált kristályok mindkét, vagy több anyagot tartalmazhatják. Például ha az NaCl és az NaBr keverékét feloldjuk, majd bepároljuk, NaCl-NaBr elegykristályt kapunk. Mind az NaCl, mind az NaBr, kockák alakjában kristályosodik, melyek rácsa azonos típusú. Az elegykristály tehát mindkét vegyületet tartalmazza, ezért akár a két anyag szilárd oldatának is tekinthetjük.
    Az elegyedés lehet teljes, ekkor a két komponens tetszõleges arányú elegyét elõ lehet állítani. Ez csak lehetséges, ha a ( egyszerû esetben ) a két anion illetve a két kation sugara legfeljebb 15%-kal tér el egymástól.
    Más anyagoknál viszont csak meghatározott tartományokban képzõdnek elegykristályok. Ezüst és arany például tetszõleges arányban elegyíthetõ: régen, amikor még nem tudták szétválasztani a két fémet, azt hitték, hogy az arany és ezüst keveréke egy harmadik fém.
    Az elegykristályok keletkezése szoros kapcsolatban áll az izomorfiával. Alkothatnak azonban elegykristályt olyan vegyületek is, melyek nem nevezhetõk izomorfoknak, sõt, különbözõ típusokhoz tartoznak. A LiCl rács NaCl-típusú, az MgCl2-é CdCl2-típusú, mégis tetszõleges arányban képezhetnek elegykristályt. Másik példa a réz és a cink esete, amelyek más kristályrendszerbe tartoznak. A réz köbös, a cink pedig hatszöges. A réz körülbelül 38 atom %  cinket tud szilárd elegykristály keletkezésével rácsába befogadni, miközben rácstípusa változatlan marad; az így kapott sárgaréz igen gyakran használt ipari ötvözet.